A hála nagyböjtje
Az "élmény" volt a témája a második nagyböjti imaórának, amelyet vasárnap este, a Szentlélek templomban tartottak.
A Szentlélek plébánia ifjúsága készült, és szervezte meg a március első napján tartott nagyböjti imaórát, melyen Szatmárnémeti fiataljai vettek részt - és nem csak. Az esti szentmise után, hét órától kezdődött az elmélkedő imaalkalom, melynek elején Ft. Vojtku László plébános köszöntötte a résztvevőket, kifejezve jóérzését, miszerint: "Együtt lenni és együtt imádkozni jó, különösen az Isten közelében lenni jó. A mai világban egyetlen lehetőségetek van, hogy jók legyetek, más út nincsen. Ha ebben a világban nem lesztek jók, akkor mindannyian szétszóródunk, elveszünk. Isten azt akarja tőletek, hogy ebben a világban, ebben az országban és ebben a városban ti legyetek azok, akik jók. Azért vagyunk itt, mert szükségünk van Isten segítségére. Nála nélkül nem tudunk semmit tenni."
Az imaóra elmélkedését Ft. Ilyés Csaba nagykárolyi főesperes tartotta. A Tábor-hegyi megdicsőülés evangéliumi történetétől indulva beszélt az apostolok élményeiről, ezt vezetve át a nagyböjt készülődésére és az azt követő Húsvét-élményre. "Jézus kiemelte az apostolokat a hétköznapokból, hogy lássanak valami mást is: Istennek a szépségét és a nagyságát. Azt gondolom, ez most, a nagyböjti időszakban számunkra is jel lehet, a fiatalok számára is példa lehet: jó látni mást is. Annyi mindent látunk a hétköznapokban, sok információ érkezik felénk, ami leköt minket. De az Úr Jézus valami mást akar velünk megláttatni, és ez az élmény. Ki akar minket emelni a hétköznapok szürkeségéből. Ha azt akarjuk, hogy nekünk is élményekkel teli legyen az életünk, részleteket vegyünk észre, akkor nekünk is fel kell készülnünk. A nagyböjt alkalmat nyújt erre számunkra, az egyházi dolgokkal. Egyházunk évszázadok óta hirdeti a bűnbánat fontosságát. Ha megtisztítom magam, lebontom a válaszfalat, ami köztem és Isten között helyezkedik el, és élmény lesz számomra Istennel találkozni. Nagyböjtben jobban megtapasztaljuk Isten kegyelmét, mert a keresztre, Isten szenvedésére gondolunk, amit értünk vállalt. Ha előkészítem a lelkemet akkor még inkább rá tudok hangolódni erre az élményre, még inkább meg tudom érezni, milyen a kegyelem."
Az imaóra végén a szervező fiatalok kérték, mindenki vegye kezébe azt a képet, amit a bejáratnál kapott és olvassa el annak kérdéseit: "Te hálás vagy az Úrnak azért, mert nap, mint nap megajándékoz, élményekben részesít? Hogyan fejezed ki mindezt? Esetleg természetesnek veszed, hogy Ő mindezt adja? Végül kérték, mindenki számára szóljon az idei nagyböjt az Isten felé történő hálaadásról: minden apró és nagyobb örömért, élményért, ami ért és ér, tudjunk hálát adni.
